Gyönyörű téli éjszaka volt. A frissen hullott hó behavazta a rónaságot, s a fehérre meszelt házak aprók ablakaiból mint csillagfény sugárzott ki a Szilveszter-esti mécsek pislogása.
Friss hó borítá Kis-Kőrös utcáit, s Petrovicsné kedélyesen beszélgetve tölté az időt barátnőjénél Dinka Jánosnénál, aki ugyanabban az utcában, szemközt lakott. Hirtelen azonban rosszul kezdé magát érezni Petrovicsné és elindult hazafelé, de mélyen besüppedt a hóba, nem volt ereje hazamenni. Hangosan kiáltott Dinkáné asszonyhoz segítségért, s ez csakhamar ott is termett mellette, karjaiba fogta és csak a néhány lépésnyire lévő házba szerencsésen elvezette. Kevéssel utóbb megszületett Petőfi s az öreg Petrovics, ki mindig csak fiút akart, örömében ugrálva járt fel s alá a kis szobába. Ezt maga Dinkáné asszonyság, aki Petőfi keresztanyja is lett - mesélte el nagy lelkesedéssel egyszer a városban tartózkodó Neugebauer Lászlónak, aki a Petőfi ház átvétele miatt jött Kiskőrösre.