2007 óta volt már több mint 200 hegyi túránk, így nem lehet azt mondani, hogy nincs tapasztalatunk ezekkel kapcsolatban, és úgy jövünk mindig az „alföldi természetjárás" szöveggel, hogy azt se tudjuk, mi a hegy.
Dehogynem! Pontosan EZÉRT tudjuk a különbséget a kettő között.
Próbáltam már sokszor fejtegetni ezzel kapcsolatban gondolatokat az embereknek, de csak kevesen értik. Valahogy úgy van ez, hogy az alkalmi, laikus túrázók csak a hegyek közé vágynak, részint romantikából, vagy tapasztalatlanságból, részint azért, mert nem hallják még mértékadó természetbarátoktól, iskolai túravezetőktől sem, SOHA gyermekkoruktól fogva, hogy az Alföld szép. Mint ahogy tényleg szép. De az, hogy az emberek nagy részének eszébe se jut túra-alternatívaként a síkvidéket járni, az nem az Alföld szégyene.
Régi, rutinos túravezetők is csak nagyon ritkán gondolkodtak ilyen furcsa huncutságokban, így mentek évtizedeken át csőstül a Mátrába, a Pilisbe vagy a Budai-hegyekbe, cipelve magukkal gyerekek, szülők tíz- és százezreit. Ilyenformán nincs mit csodálkoznunk pl. Szülőföldünk, a Kiskunság mostohagyerekségén sem, a hazai természetjáráson belül.
Ráadásul, ha ehhez hozzáveszem, hogy az elmúlt 40 évben még az alföldi túracsapatok is egyre kevesebbet túráztak a Dunától a román határig eső területen, ami alföldi csoportoktól, finoman fogalmazva is, cserbenhagyása a tájnak, akkor tényleg nincs sok minden, ami reményre adhatna okot. Tisztelet a kevés kivételnek.
Az az igazság, hogy a természetet járó emberek 98%-a megreked ezen a szinten, és az az évi néhány túra, amit tesznek Magyarországon, az hegyekben bonyolódik, persze ott se a legszebb, hanem a felkapottabb helyeken – és amint tudjuk, a kettő nem mindig vág egybe (persze, nem arról van szó, hogy nem kell hegyek közé menni, mert ott is vannak szép túraútvonalak, hanem a kizárólagosság a gond, hogy csak oda hajlandóak sokan menni).
Az Alföld szeretete, a rajta való túrázás érettebb világlátást követel meg, talán ezért is világosodnak meg vele kapcsolatban olyan kevesen. Erre a hozzáállásra meg kell érni az ember személyiségének, és felnőtt korára is rendelkezni kellene azzal a nyitottsággal, ami a gyerekeknél még megvan, de sajnos, idővel, kikopik az emberekből.
Ahhoz, hogy valaki az Alföldet szépnek és értékesnek, sőt: változatosnak lássa, bizony olyan emberi és látásbeli képességek együtthatása szükséges, amik kialakítását sokan megspórolják maguknak, és minduntalan a hegyvidéki túrákat keresik, kellő ismeret és fantázia híján.
Szerencsére, mostanában a Petőfi Túrakör túrázói között egyre többen akadnak olyanok, akik értik ezeket a gondolatokat. Többen mesélték már - maguktól! -, hogy korábban ők se tudtak mást elképzelni, mint a hegyeket, de amikor elkezdtek belelátni a Kiskunságba, megértették, hogy eddig tévúton jártak, most kezdik azt megtalálni, amit eddig máshol kerestek. Ennél nagyobb elismerése nem lehetne a munkánknak, mint hogy vannak, akik ezekre az összefüggésekre rájönnek és önmaguk számára is megfogalmazzák.
Aki az Alföld ellen ágál, az ez ellen a - kétségtelenül melósabb, mert befektetett munkával járó - fejlődés ellen is tiltakozik.
A végére még egy adalék, név nélkül. Még régebben, volt szerencsém kapcsolatba kerülni egy, a maga környezetében legendásnak számító, alföldi születésű és élete legnagyobb részét is ott leélő, idősebb túravezetővel, aki évtizedek alatt gyerekek ezreit vitte magával országjárásaira, ami nagyon fontos feladat (sok száz ilyen túravezető, pedagógus, ifi-vezető volt régen az országban). Egyszer azt mondta, amikor a Duna-Tisza közét ajánlgattam neki, mint lehetséges túracélpontot, hogy õ soha életében nem túrázott még az Alföldön és semmi pénzért nem is tenné. Itt megtört kettőnk, amúgy se túl simulékony kapcsolata. Ezzel az egy mondatával minden pátoszos képet lehányt magáról, és már nemcsak azt láttam benne, mennyi fiatalt tanított az erdő és a gyaloglás szeretetére, hanem hogy hány ezer gyereket, jövőbeli szülőt beszélt/nevelt LE saját Szülőföldjének szeretetéről, "idegen" tájakért cserébe...
Szóval: az Alföld szép. Mi már elkezdtük a megismerését, rég óta járjuk az útjait.
És Te mikor indulsz neki?...
Minden rokonom!
Sántaőz