A Magyar Országgyűlés Petőfi Sándor-emlékévvé nyilvánította a 2022-es és 2023-as esztendőt, a költő születésének bicentenáriumát. A nevezetes évforduló alkalmából közöljük Magyar Zoltán cikksorozatát, amelyben a néprajzkutató szerző Petőfi születésének folklórhagyományait gyűjtötte össze és adja közre a szélesebb olvasóközönség számára, ismeretterjesztő jelleggel.
A pusztai születés hagyománya
A sorozat előző részében említett orgoványi helyszín már voltaképpen a bugaci hagyománykör része, amely azonban az idők folyamán további lokális változatokat is eredményezett. E szerint Petőfi a Kiskunfélegyházához tartozó Bugacmonostoron született, közelebbről pedig a bugaci csárdában, ahol Kiskunfélegyházáról Kiskőrös felé tartva álltak meg. Ugyancsak egy út menti vendéglő, az izsáki (kisizsáki) Háromasi csárda a születési helyszín az ottani folklórhagyomány szerint, mely hagyomány még azt is hozzáfűzi, hogy Petőfi szülei szilveszter napján utaztak Szabadszállásról Kiskőrös irányába, de a beinduló szülés miatt csak odáig jutottak el. Egy délvidéki (a vajdasági Muzslyán feljegyzett) mondaváltozat ugyanezen motívumot továbbszőve már a folklorizálódás egy következő fokozatát mutatja: Petőfi, mint az Alföld költője, a rónaság egyik szimbólumának tekintett hortobágyi csárdában születik meg, és az ottani pásztorok – értesülve a kisfiú világra jöttéről – a kisbírójuknak nevezték el. Mint azt az 1970-es évek elején a néprajzkutató Penavin Olgának mesélték:
„A hortobágyi pusztán született egy kocsmában. Éppen akkor a pásztorok ott mulattak. A gazda leszólt: »Emberek, hallgassatok, a kocsmában fiú született!« A pásztorok ekkor kisbírójuknak nevezték el. A pásztorok élelmet vittek neki.”
Hasonló hagyományról hallott Szabadszálláson a Petőfi-kutató Dienes András is: „Nem Szabadszálláson született Petőfi, egy városban se született az, hanem országúton. Én úgy hallottam, hogy egyszer régen, pásztorok, juhászok, csikósok kint tereltek a félegyházi határban. Tél volt, de régen a pásztorok télen is a mezőn tanyáztak. Bementek egyszer a pásztorok az útszéli csárdába, látják, ott ül egy szegény ember és nagyon búsul. Kérdezték, mit búsul? Azért, mondta, mert úton van a feleségével, és útközben megszületett a gyerek, most aztán itt vannak a csárdában, nem tudnak továbbmenni a nagy hó miatt sem, meg a gyerek miatt sem. A pásztorok igen megsajnálták, bementek az asszonyhoz, hogy valami keresztajándékot adjanak a gyereknek, ahogy szokás. De szegény pásztorok voltak, semmijük sem volt; mi telik egy pásztortól? Az egyik odaadta az ostorát, a másik juhász, az kisbárányt adott, hogy mégis adjanak valamit. A szegény ember nagyon köszönte. Az volt Petőfi apja, a gyerek meg Petőfi Sándor.”
Itt említendők még azok a változatok is, amelyek csak hozzávetőleges helyszínt jelölnek meg. Közös elemük, hogy Petőfit az országúton, a szekéren szülte meg az édesanyja valahol Kiskunfélegyháza határában, a félegyházi határban lévő Ringhegyi szőlő tájékán, és onnan vitték be megkeresztelni Kiskőrösre.
A pusztai születés hagyománya képezi alapját azoknak a mondáknak, amelyekben bibliai reminiszcenciák is fellelhetők, sőt, egyértelműen az újszövetségi születéshagyomány az előképük. Egy Penavin Olga által a szlavóniai (kórógyi) magyarok körében gyűjtött történet szerint – amelyet Dobos Ilona ismertetett Penavin szóbeli közlésére hivatkozva – Petőfi Jézushoz hasonlóan egy istállóban, jászolban születik meg (Lk 2, 7–16.), és az ottani pásztorok az első gyámolítói. Az újszülöttet köszöntő és szerény ajándékaikkal megtisztelő pásztorok bibliai motívuma (Lk 2, 8–20.) egyaránt része a Bugacra, illetve Hortobágyra lokalizált tradícióknak. A jászolban történő születés, mint narratív motívum szerepel Stith Thompson nemzetközi folklór kézikönyvében is (T58.1.4. Child born in stable).
Mint azt a szabadszállási, a móricgáti és a muzslyai adatközlők egymáshoz hasonlóan mesélték, a költő egy csárdában született, ahol szilveszterkor éppen a környékbeli pásztorok mulatoztak. Amikor a pásztorok Petőfi apjától értesültek a szerencsés szülésről, ők is bementek a szobába megnézni a csecsemőt, és ajándékként letettek az ágy mellé egy üveg bort, egy kisbárányt és egy karikás ostort, hogy ha majd felnő a gyerek, akkor is megemlegesse, hogy egy csárdában, pásztorok között látta meg a napvilágot. E hagyományok – azon kívül, hogy színes vándortörténetet testesítenek meg ‒ bizonyára nem függetleníthetőek Petőfi szülőfölddel kapcsolatos hitvallásától sem, miszerint ő a rónaság szülötte – mint arról oly impresszíven vall Az alföld című (1844-ben íródott) versében.
Forrás: Félegyházi Közlöny-Magyar Zoltán