Interjú a Petőfi Sándort megformáló Bánföldi Szilárd színművésszel

A Petőfi200 emlékév alkalmából egy ifjú színművész testesíti meg a költőt, hogy még jobban megismertesse, felelevenítse életét és munkásságát, hatását Magyarország és a világ társadalmára. A Mi Petőfink Bánföldi Szilárd. Eddigi tapasztalatairól kérdeztük.

– Lassan a végéhez közeledik a 2022–2023-as emlékév. M ennyire sikerült az elmúlt időszakban átlényegülnöd Petőfivé? Mit tanultál, amit biztosan magaddal viszel?

Szakmai szempontból nagyon sok tapasztalatot szereztem. Számát sem tudom, hányszor mondhattam el Petőfi verseit kisebb-nagyobb nézőközönség előtt különböző helyzetekben. Volt, hogy egy megtelt városi sportcsarnok figyelte, ahogyan szavalok, de volt olyan is, hogy mindössze 10-12 főnek adtam elő egy művelődési ház aulájában. 
Mikor Petőfiként „csak” jelen voltam az emberek közt, meganyi helyzet alakult ki, ami az  improvizációs készségemet tette próbára. Meg kellett találnom mindenkivel a közös hangot. Tegyük hozzá, nem volt nehéz dolgom, hála Petőfi Sándornak és annak a végtelen szeretetnek, amit az emberek éreznek iránta.

– Hogy érzed, sikerült közelebb vinni Petőfi személyét és költészetét az emberekhez?

Mindenképpen. A fizimiska, a bajusz, a fekete atillaöltöny és a fehér kihajtott gallér megtette a hatását. Ez a megjelenés már elég volt ahhoz, hogy az emberek felfigyeljenek a figurára, majd ezt a figyelmet igyekeztem fenntartani a versekkel, prózával is. A közönség kivétel nélkül jól fogadta az előadásokat. Szinte együtt szavalták velem a költő ismertebb verseit, de nagyon fogékonyak voltak a gyengébb gyöngyszemekre is. Ha közöttük sétáltam, megállítottak egy közös fotóra, mosolyogtak rám, azt mondták: „Nézzétek, itt van Petőfi!”  
Nagyon sok biztató visszajelzést kaptunk személyesen is, illetve különböző internetes platformokon. Petőfinek nagy kultusza van a vármegyében. Nagyon sok település őrzi és élteti a költő szellemi örökségét. A Petőfi200-as programokkal felélénkítettük, újra átélhetőké tettük ezeket az emlékeket. 

– Mi volt a legnagyobb kihívás ebben?

Az élő szereplés gördülékeny volt. Színészként ehhez a megjelenési formához tudok igazán kapcsolódni. Létrehoztunk egy TikTok-csatornát is, ahol nincs közvetlen kapcsolat a közönséggel, és javarészt tizenévesek segítségével. Tartottam attól, hogy nehéz lesz Petőfi Sándort influenszerként ábrázolnom, és a versekkel meghaladni a fiatalok ingerküszöbét, de kell hagyni, sikeresen vettük ezt az akadályt. A megyeháza munkatársaival együtt gyártottunk a tartalmakat, igazodva a trendekhez. Érdekes háttérsztorikat meséltünk el, interakcióra buzdítottunk, játékra hívtunk, sőt verses videókat is csempésztük Petőfi TikTok-csatornájára. 

– Melyek a legkedvesebb élményeid Petőfiként?

Nagyon szerettem gyermekeknek előadni. Az a sok őszinte, néha kíméletlen, kételyekkel átszőtt kérdés, miszerint én vagyok-e a valódi Petőfi, rendesen vette az improvizációs képességeimet. De sokat emlegetem azt a pillanatot is, amikor egy szereplés után Petőfiként betévedtem egy nagyon kedves idős házaspár otthonába, ahol jelen volt a házaspár fia és 10 éves unokája is, akivel az ebédlőben együtt szavaltam el a Nemzeti dalt. Megható volt látni, mekkora örömöt szereztem ezzel az egész családnak. 

– Melyek voltak a legjobb megemlékezési, tisztelgési formák Petőfiről, melyekkel az elmúlt időszakban találkoztál? Melyik fogott meg a legjobban? 

Mind-mind céllal és szándékkal történt: éltetni és közelebb hozni az emberek számára Petőfi Sándor kultuszát. Ez mindenhol maradéktalanul teljesült, ebben biztos vagyok. Ezek az események élményeket adtak a résztvevőknek. Például nagyon inspiráló volt egy-egy szavalóversenyen zsűriznem. Elképesztő, hogy a gyerekek mennyire bátran kiállnak az emberek elé, hogy hosszú munkaórákat rááldozva megtanuljanak és elszavaljanak egy-egy Petőfi-verset. Látom rajtuk az elszántságot, mert ez fontos dolog az életükben. A rajz- a kvízversenyeknél is úgy éreztem. De szerintem ez a bűvös évforduló minden eseménynek különleges aurát adott: Sándorunk megkapta az őt megillető figyelmet. Abban bízom, hogy ez a figyelem az emlékévek után is fennmarad.