„Petőfi igen változatos és kalandos évek után vert tanyát 1844-ben Pesten.”- olvasható Romsics Ignác Magyar rebellisek című könyvében. Egészen addig a költő alig adta jelét annak, hogy érdekelné a közélet, a politika. Aztán mindez nagyon gyorsan megváltozott.
Petőfi az akkor gazdasági-, kulturális-, eszmei-, építészeti- és demográfiai robbanását élő Pesten minden szempontból inspiráló közegbe került. 1848. március 17-i naplóbejegyzésében azt írja: „Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalom története, a világnak ez az új evangyelioma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit. Minden szavát, minden betűjét szívembe véstem, és ott benn a holt betűk megelevenedtek, és az élethez-jutottaknak szűk lett a hely, és tomboltak és őrjöngtek bennem.” A Franciaországból érkező eszmék Petőfire tett hatására Jókai Mór- a költő és az író 1847 őszétől közösen bérelt lakást- is ráerősít. Egyik visszaemlékezésében úgy fogalmaz: „Petőfinél valódi kultussá fejlődött a franczia- imádás. Szobája tele volt aggatva nagybecsű kőmetszvényekkel, miket Párisból hozatott, s azok a 89-iki forradalom férfiai voltak. Danton, Robespierre, Saint-Juste, Marat s egy nő, Madame Roland. Ezekkel társalgott mindennap. Még szakálát is francziásan hagyta meg, s ebben követték a többiek is.”