Ki gondolná, hogy Petőfi Sándor közvetlen rokoni kapcsolatai – a halála után több mint 80 évvel – még egy autómosóba is elvezettek. Hrúz Dezső, Petőfi unokaöccse, „az utolsó sarjadék” egy kevésbé sikeres pályafutást tudhatott magáénak.
Az Est című lap 1930. január 17-i számában egy érdekes cikkre akadtunk, amely egy bizonyos Hrúz Dezső személyére hívja fel a figyelmet, aki rendkívüli módon hasonlít a mi Géniusz költőnkre. Az éppen ekkor betegeskedő személy nem más, mint Petőfi Sándor unokaöccse, édesanyja édestestvérének (Hrúz Ádám) fia volt. Hrúz Ádám Kerepesen üzemeltett jólmenő csárdát, amelyet a "köz" csak Petőfi-csárdaként emlegetett. Hrúz Ádám hatvankét éves korában, 1921-ben tért meg teremtőjéhez, fiára bízva a Petőfi rokonság éltetését, a csárda üzemeltetését. Kilenc évvel édesapja halála után Hrúz Ádám egy budapesti taxitelepen kocsimosó és a kocsizsírozó munkakörben dolgozott, a cikk megszületésének időszakában éppen kórházi állományba vonult, ugyanis az egyik éjszakai műszak alatt munkahelyén szerencsétlenül beleesett az egyik szerelőaknába, súlyos sérüléseket szenvedve. Az interjúból az is kiderült, hogy Hrúz Ádám járt az első világháború frontjain, oroszországi hadifogságba került, ahonnan a németek segítségével kerülhetett haza, köszönhetően annak, hogy Petőfi Sándor és közötte kísérteties volt a hasonlóság. Érdekesség, hogy édesapja Hrúz Dezső nevű fiát is mészárszékbe kívánta munkába állítani, azonban közbeszólt a háború. A kerepesi csárda azonban őrzött Petőfi relikviákat is, többek között Petrovics István három méter hosszú, kihúzható diófa asztalát, egy tulipános ládát, amelyről azt állította a Hrúz család, hogy az Petőfi útiládája volt, amellyel járta a Kárpát medencét.
Hrúz Ádám halála fia pályafutását is megtörte, Dezső, az utolsó „Petőfi sarjadék” bábaasszony feleségével egy bérlakásban élte életét, a mindennapok munkás hétköznapjait, amelyet végig áthatott az a Petőfi érzés, amelyről maga is nyilatkozott:
„A telepen tudják az urak, ki vagyok, meg is becsülnek. Tudják, milyen sarjadék vagyok.” Eközben büszkén mutatta meg legféltettebb relikviáját, egy bőrkötéses imakönyvet, amely Petőfi Sándor öccsének, Istvánnak volt szeretett zsoltároskönyve. A féltve őrzött könyvecske Hrúz Mária kézírásán túl a Bajza József sajátkezűleg írt versének első sorait is tartalmazta, amellyel a Petőfi családnak üzent
„Ha reményid szép árbocát
Sorsviszálya széttöri,
Nézz a csillagok közé
Azok is nyújtanak fáklyát
Azok lesznek vezérid
Ha szívedben él a hit...”
Az idézet kiemelése a cikkben sem volt a véletlen műve, hiszen Hrúz Dezső balesetéből való felépüléséért bizonyára sűrűn forgatta e nemes relikviát.