Barguzin vagy sem? Hol halt meg Petőfi? Milyen irányok formálták a személyét körülvevő kultuszt? A Petőfi kultusz talán legtöbbeket foglalkoztató kérdései kapcsán született egy interjú az elmúlt napokban. Hermann Róbert történészt, a téma jeles kutatóját Pásztor Péter kérdezte, aki határozott véleményt képvisel a költő halálával kapcsolatosan.
Petőfi soha nem járt jól kerek évfordulóival: századik születésnapjával a Horthy-korszak
nem tudott mit kezdeni, a százötvenediket a kommunisták rontották meg. Vajon mi mit teszünk nemzeti költőnkkel? Hermann Róbert történésszel beszélgettünk.
◼Hogy áll a kutatás Petőfi halálával kapcsolatban?
A történetírásnak két alapvető iránya van: az egyik szerint a múlt megismerhető, a másik szerint nem. Tertium non datur – harmadik lehetőség nincs. A Petőfi-rejtéllyel is így állunk. A köztudatban 1849-től az élt, hogy Petőfi hősi halált halt a Segesvár–Fehéregyháza közötti ütközetben. A cenzúra enyhültével 1860/61-ben Pákh Albert, a Vasárnapi Újság szerkesztője felhívására harminc-negyven beszámoló született a költő utolsó napjairól. A felüknek köze sem volt Petőfihez. A másik felükben akadt érték: Lengyel József székelykeresztúri orvos megírta, hogy az ütközet alatt többször is beszélt a költővel, aki az összecsapásokban mérsékelten vett részt, és Fehéregyháza felől szemlélte az eseményeket. Valószínűleg Lengyel látta utoljára élve, aki lóháton menekült Héjjasfalva felé, s visszanézve látni vélte a fehér ingben ugyanabba az irányba futó költőt. Aligha lehet biztosra venni ilyen megfigyelést. De aztán a provizórium miatt szigorodott a cenzúra, az anyag egy része márnemjelenhetett meg, ráadásul el is veszett.
◼Mikor született az az elgondolás, hogy a muszkák Petőfit magukkal vitték hadifogolynak, és Szibériában élt s halt meg?
1849-től búvópatakként fel-felbukkant, s az 1870-es években erősödött fel. Előállt egy szélhámos, mondván, ólombányában raboskodott vele, de hamar kiderült, hogy a legegyszerűbb orosz vezényszavakat sem ismeri. A legenda elterjedésének két magyarázata van. Egyrészt Bem apó azzal fenyegette az erdélyieket, ha nem harcolnak keményen, elviszi őket az orosz: Szibéria mint a száműzetés őseredeti helye már az 1830-as években megjelent a magyar köztudatban. Másrészt 1863/64-ben újabb lengyel függetlenségi háború tört ki, amelyben magyarok is harcoltak. Többük szibériai fogságba került, de a kiegyezés után a Külügyminisztérium közbenjárására hazaengedték őket – a cári Oroszország betartotta a nemzetközi megállapodásokat, nem úgy, mint a Szovjetunió vagy Putyin.
A teljes cikk itt olvasható.