Petőfi Sándor és Szendrey Júlia egyetlen gyermeke, a tragikus sorsú Petőfi Zoltán (1848-1870)
Pontosan 9 hónappal az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kirobbanása (márc. 15.) után, 1848. december 15-én született Debrecenben.
Keresztszülei Arany János, a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja, és neje, Ercsey Julianna voltak. Ide kívánkozik az alábbi levél, melyet Petőfi írt Aranyhoz 1848. december 15-én: "Kedves barátom, csak két szót írok: apa vagyok. Ma délben született fiam, kit holnap vagy holnapután fognak megkeresztelni. Keresztapja és keresztanyja bizonyos Arany János és Arany Jánosné lesz. A fiú neve Zoltán. Ölelünk benneteket! Szerető barátod…"
Édesapja korai elvesztése (Petőfi Sándor 1849. július 31-én tűnt el örökre a segesvári csatában) után nagyapjánál, majd mostohaapjánál nevelkedett Pesten. Tanulmányai mellett (helyett) vándorszínésznek állt, inkább kevesebb, mint több sikerrel szerepelt, ugyanakkor rendkívül népszerű volt a nép körében, járta az országot és mindenütt éltették, mint a nagy forradalmár költő fiát. Már gyermekkorában írt verseket, később francia nyelven fordított, utazásai során pedig úti leveleket küldött hazai újságoknak.
Meglehetősen bohém és önpusztító életformát folytatott, melynek következtében egészsége megrendült és pontosan 151 évvel ezelőtt, 1870. november 5-én reggel 7 órakor, életének 22. évében tüdőbajban elhunyt Pesten. Utolsó szavai ezek voltak: „Most már tudom, hogy hova menjek!”
Petőfi Zoltán: Búdal
"De meguntam már e hitvány életet!
Hiszen nekem nincs is senkim, ki szeret;
Te vagy, kis lány, te vagy magad egyedül,
Kinek szivén, sorsom miatt bánat ül.
De nincsen is a világon senki sem,
Kiért olyan hőn dobogna fel szivem,
Mint dobog fel az teérted, szép leány,
Akinél nincs kedvesebbem, csak hazám!
És még te vagy, hű barátom, ki szeret,
Ki fönntartja én bennem még a hitet;
Ne volnátok, ma megásnám síromat,
Eltemetném velem együtt kínomat."
(Csákó, 1864. november 28.)
Forrás: HUstory - magyar történetek a világ minden tájáról/Facebook oldal